Idézet (Capricornus @ 2010.01. 14. - 00:48:11)
huh, megszédültem így ültömben, de már ura vagyok a helyzetnek XD
lélekgörcsöt le kell küzdeni. sokáig tart, nehéz és ez szar. de utána jobb, persze nyomokban megmarad. érdekes, akartak már pszichomókushoz küldeni, de ellenkeztem... iszonyat könnyen zárkózom magamba, csakhogy 30 perc múlva kitörjek onnan, mintha mi sem történt volna. sok lelki sebem van, de hát kinek nincs? szülők, osztálytársak, barátok... mind - mind kivették ebből a részüket és az a szar, h ez mindennapos, minden embernél. valamiért, talán épp ezekért én pl. mindig is különleges akartam lenni, valami olyat produkálni, amivel kirívok a szürke tömegből... valamiben igazán jónak kell lennem, muszáj, valamiben az embereken felül emelkednem és ez talán az írás, amivel elég sajátságos a viszonyom, de azt hiszem, szeretjük egymást (nem, nincs benne metafora XD).
jah ez a lélekgöcs most nekem csak a koncerttel kapcsolatban van. amúgy semmi gond, sőt, ilyen nyílt még sosem voltam talán, vonzom, engedem be a jó dolgokat. titeket pl
a pszichomókus az nem ám az hogy most akkor kinyílsz valakinek. az egy segítő, egy orvos, és neked jó tőle. az nem kockázatos, mint egy ismerősnek-ismeretlennek vagy akár egy barátnak kiadni magadból-magadról valamit, amivel akár még vissza is élhet, a pszichológus külső szemlélő, ez benne a legjobb. nekem lesz sok pénzem, megyek, ásatok
pedig én még mindig úgy hiszem, elég jól megküzdök a dolgaimmal, egy viszonylag egészséges embernek tartom magam. strange, de egészséges.
ó a különlegesség. hát a legnagyobb félelmem... tudom, iszonyat szilárdan tudom, hogy valami nagyra, különlegesre vagyok hivatott - ez tudom hogy nagyképűen hangzik, de na, ez van - ugyanakkor félek, egyre inkább, hogy az élet, a körülmények rámkényszerítik hogy megelégedjek valami kicsivel, kényelmessel, élhetővel. nagyon nagyon félek attól, hogy aztán egy szép nap arra ébredek, hogy azt a sok nagy dolgot, amit akartam, nem értem és már nem is érhetem el többé, és én is csak egy lettem a sok szürke átlagpéldány közül. wááá, legrosszabb rémálom. pedig átlagosnak lenni jó lehet. boldogító, egyszerű. csak nem olyanok a génjeim...