Sziasztok!
bocs,h csak most jelentkezem!
Kissé magam alatt lettem a koncert óta,de ahogy olvasom,veletek is ez van!
Olyan rossz még mindig,hogy elmentek,és most várhatunk,h mikor jönnek újra.Nem tudok mit kezdeni magammal,ők járnak a fejemben,kezd elegem lenni.
Rátett erre egy lapáttal az álmom is,az volt benne,h egy tónál voltunk,és olyan volt,mintha az is a koncert része lenne. Asszem a Waiting for the night ment,de picit másképp,Martin bement a vízbe,fekete ingben,amit szépen lassan kigombolt,és levett magáról.Utána bement Dave is,aki levette a mellényét,aztán elkezdtek ölelkezni a vízben. Én meg a hugim is ott volt,bámultam őket,hugim fogta kb a karomat,h ne essek össze,annyira bámultam őket!:D Odament Dave-hez egy srác,és Dave nézett a srác gatyájára,egy bizonyos pontra.
Aztán Dave jött ki a vízből,immár fekete felsőben,és felénk jött,mikor odaért,mosolyogott ránk,és mondta,h Hi!,mi is köszöntünk,utána én meg hugim nyakába ugrottam vinnyogva,h Dave odaköszönt nekünk!:D Mart is jött ki a vízből,ő is mosolygott,és jött velünk.Ezután mintha már a színpad mögött lettünk volna,volt ott egy büfé,Mart vett magának egy pohár narancslevet,vagy mi vettünk neki.Dave meg 1 méterre volt tőlünk,fekete trikóban,és mintha már a színpad felé indult volna.És ekkor felébredtem,mert Nnéném hazajött a boltból,pedig még folytatódott volna az álom! Bakker mikor ráeszméltem,h ez csak álom volt,elkezdtem sírni,h mégsem találkoztunk velük,Dave mégsem köszönt oda,pedig olyan valósághű volt! Annyira szar volt rájönni erre...