Idézet (sori @ 2010.01. 15. - 23:01:50)
Ez esetben előtted is le a kalappal! És ezt most komolyan mondom!
Minden olyan embert baromira tisztelek, aki képes energiát mozgósítani annak érdekében, hogy a tükörbe nézve egy számára elfogadható ember nézzen vissza, és tudjon mosolyogni, és jól érezze magát, és nem csak panaszkodik, hogy bakker megint híztam... (fuu most ide megint majdnem valami csúnyát írtam), de sori büszke rád is
Tánc.. mindíg is akartam tanulni, soha nem jött össze, de merengézni imádok! a legszexisebb táncok egyike
hát én is ilyen hisztis voltam, és mostanra jött el az idő, hogy basszus induljak már meg és csináljak valamit. büszke is vagyok magamra mint a fene.
pedig én alapjáraton imádok mozogni, csak valahogy mindig ilyen ürügyeim voltak h nem akarok egyedül és nincs aki jöjjön velem, meg nincs pénzem kondira meg azt amúgy se szeretném, mert aerobic-párti vagyok. erre múltkor kaptam magam, lementem a koli pincéjéba, ahol van kondi egy fél éve. rámásztam az elliptikusra, aztán kiderült h még élvezem is. meg hát nekem ez az első számú problémám magammal, úgyhogy ezen kell csak dolgoznom igazán.
tánc... óóó
életem leggyönyörűbb bókja volt, amikor a sulim szalagavatója után, ahol jazzbaletteztünk - én is, a 30 kilo pluszommal - odajött hozzám a tánc tagozat vezetője (mert ilyen művészetibe jártam, csak én képzőre) érted a tagozatvezető, a fejes ismeretlenül, a folyosón, hatméteres széles vigyorral, megcsókolt, megölelt, én meg csak néztem h mi van, és elkezdett nekem áradozni, hogy ő még ilyet nem látott, kezdjek el táncolni de kurva gyorsan, mert - így mondta - őstehetség vagyok. na, majdnem kiröhögtem, hgy miről beszél ez, de aznap este még vagy hárman a hótismeretlen közönségből odajöttek hozzám és kb ugyanezt elmondták... érted, gratuláltak nekem, aki nem táncoltam komolyan sosem, mint egy primadonnának... úúú, Lola szereti az ilyesmit
azóta persze eltelt négy év és még mindgi nem táncolok, de már közeledek...