Idézet (Capricornus @ 2010.02. 01. - 23:45:20)
nálunk ez nehéz kérdés volt mindig is. anyámmal sok mindenben különbözik a nézetünk és nem vagyok az a típus, aki magában tartja a véleményét.... tipikusan visszaszájalós típus vagyok, enyém az utolsó szó. mindig, annak kell lennie, mert nem viselem el, ha legyőztek. kicsit rossz tulajdonságom. úgyhogy, mivel anyám sem enged soha, én sem, voltak vitáink és ahogy elnézem a jövőt, lesznek is.
Igen, én is ilyen vagyok, mármint, hogy nem hagyom magam.. nade ez nem jelenti azt, hogy alpárian viselkedem velük szemben.. ő sem enged, én sem engedek, ez nálunk is igy van mindig.. de azért nem vagyok pofátlan. Viták mindenhol vannak, és lesznek is.. nálunk is. Egyébként én megtanultam kezelni anyut. nagyon egyszerű volt tulajdonképp... egy nagyon pici pályát kellett neki hagynom mindenben, hogy csak egy egészen aprót beleszólhasson, és ha ügyes voltam, oda szólt bele, ahol nem számitott nekem annyira.. és akkor szent volt a béke
Tudjátok hol tudunk a legnagyobbat vitázni? a takaritásnál, meg a konyhában.. az valami rettenet.. mert én pörgős vagyok, és pakolós, ő meg olyan mint az állóviz, lassú, és szétpakolós.. majd majd majd.. én meg nem birom... és máris kész nálunk a parasztlázadás.. szegény apám.. nem is tudom hogy bir minket elviselni
Ő meg nagyon jó fej.. sokkal érzékenyebb, mint anyukám, kenéyrre lehet kenni, és szegénykém... egy kis durcival mindenre rá lehet venni.. egyébként vele mindig sokkal jobb volt a viszonyom, neki sokkal több mindent elmondtam mindig. De gondolom ez a jellemzőbb egy lánynál, hogy inkább apás!