Szépjóestét Nőcik!
Na ma is szétröhögtem magam a visszaolvasáskor... Imádom a beszólásaitokat, az egészséges, gyöngyöző humorotokat és egyébként is, az életszemléleteteket! Élőben is ilyenek vagytok? Akkor találkozzunk má'!
Capri, Usi, hát lemaradtam a 21. debütálásról, jaaajj de kíváncsi vagyok, na mindjárt.
Külföldön mit szólnak a versenyművetekhez? Ott is legyilkoltatok mindenkit? Rohangálnak a mentők mindenfele?
Lola, Capri, Adéle, Sandrine lelkeim: csúcs a 3 fejezet, de lenne dramaturgiai észrevételem. Szóval a kezdés és az ismerkedés felcsigázóan szépen, kínzóan várakoztató stílusban íródott, aztán jött a lebukás és a hirtelen távozás. Nos. A lebukás és szembesítés még tartogathatna valami fordulatot és szerintem a két lány külön távozása és azonnal a fiúk ölébe hullása méltatlan a korábbi tartózkodó hozzáállásukhoz és öntudatos, büszke, szemtelen, kacér lényükhöz. Na értitek mit nyökögök?
Cupp!