Üdv!!!
Na, a nap végére sajnos homályosodtak az emlékeim, de meg kell mondjam, nagyon jó volt, és boldog voltam hajnalban. Tényleg, tök boldog, olyan jó volt!
Azt álmodtam, hogy jövök ki a plázából öcsémmel pizsiben és köntösben meg papucsban.
A pláza parkolójában volt egy kis sátor szerűség, mint pl. egy céllövölde.
Aztán megláttam, hogy ott van Dave és Martin.
Úristen, mondom futás, senki nincs ott, egy árva lélek nem foglalkozik velük, hogy lehet ez?!
Aztán odaálltam. Mosolyogtam nekik, kiabáltam ilyenek.
Pár mondatot, szót tudtam angolul, a többit öcsém fordította. Én kérdeztem tőlük dolgokat, ő pedig fordította.
Dave lemezeket törölgetett, törölte le róluk a port.
Martin meg dobolt.
És félmeztelenül volt.
Kinn játszottak, amíg mindenki benn volt a plázában, de senkit nem érdekelt a dolog.
Aztán pont ez az, amikre homályosan emlékszem, hogy miket kérdeztem.
Arra emlékszem, hogy Dave iszonyatosan aranyos volt, mosolygott, nagyon teli szájjal, és örült neki, élvezte, hogy valaki rajong értük és megállt, odament.
Martin meg álmos szemekkel válaszolgatott, mert Dave egy szót sem szólt, csak súgta Martin fülébe nekem a válaszokat és közbe mosolygott.
De Martinon látszott, hogy nagyon nincs kedve, rendes volt, de az volt az arcán, hogy jó, menj már innen, tudom, hogy rajongsz értünk, csak most hagy pihenjünk már.
Szóval nagyon jól elbeszélgettünk így, jaj nem tudom mit, de jókat, úgy, hogy öcsém fordított.
Utána utolsó kérdés: jöttök Alan bulijára? Talizunk ott?
És Dave mondta, hogy mindenképpen ott lesz, Martin még nem tudja, de ő is jönni akar.
És Dave kacsintott, és jelzett nekem
hogy ott majd talizunk, hehehe.
Értitek...
Aztán elkezdett csörögni a telóm, anyám hívott minket, hogy szálljunk már be a kocsiba, és ugye a Policy a csengőhangom, és Dave meg Martin nagyon röhögött rajta.
Aztán elmentünk, de senki más nem foglalkozott velük.
Utána siettem haza, hogy leírjam nektek a sztorit, és azt láttam, hogy egy ismim ide ír nektek. Csak lestem, hogy mit keres itt a Seregben.
Aztán elkezdtem leírni, és megcsörrent az ébresztő, és tök ideg voltam, hogy nem tudtam nektek leírni az élményeimet...
De amúgy nagyon boldog voltam, kb. 5 perc is eltelt, míg feleszméltem, hogy jaj ez nem is igaz volt, ez csak egy álom.
Bár szerencsés vagyok, mert eddig még mindenki sokkal fiatalabbnak nézett, valahogy olyan gyerekfejem van. 
