Idézet (vicuska @ 2010.04. 08. - 20:02:56)
Én itt vagyok.
Mesélj a napodról.
Hehehe, már alig vártam, hogy mondhassam.
Mindennapos dolog, gondolom nem csak nálunk.
A lényeg, hogy ritkán jövök ki a sodromból, hogy nekiugorjak valakinek idézőjelben, de most nem bírtam.
Van egy idősebb k.nőm, aki állandóan okoskodik, és apró hülyeségekért beszól, amikért más épeszű ember nem, meg én sem. És ez nem is hiba, ami volt, ilyen apróságot mindenki csinál, ő sokkal többet, de nekem valahogy nincs ez meg, hogy szarságokért szóljak valakinek a munkában, akkor megcsinálom "helyette".
Elég lusta, de nem veszi magát észre, mindegy.
És ma nagyon nehéz napunk volt, egész nap szakadtam, fáradt voltam, enni is akkor tudtam, mikor már szédültem az éhségtől, akkor is úgy, hogy felénél fel kellett állnom, mert mennem kellett beteg mellé.
És akkor beszól ilyen apróságért, de elég rendesen, mindegy így nem értheted, de valami elől maradt, szemétbe való, ami kb. fél óránként összegyűlik, és azt vágta a fejemhez hangosan és mindenki előtt, hogy én soha nem dobom el, mert ő megfigyelte, hogy ez bizony így van. Soha! Ez beteg!
Mondom dehogynem, itt se voltál, most dobtam el fél órája, de nem, ő csak mondja ugyanígy a magáét, na és annyira szarul esett ez az apró hiba, amikor egész nap egy küzdelem volt.
És szóltam neki, nagyon ideg voltam, remegtem a feszültségtől, szemét bunkó!
És nem volt igaza, csak így nem értheted, mert hosszú és neked is ott kéne dolgoznod, hogy tudd.