ja, már tuti ott vannak a buliban és szétrúgják a művház oldalát, ahogy illik!!! de jó nekik!!!
jaja, én is bírom a Route 66-t!!! (a videóidat nem tudom megnézni a korlátozásom miatt)
köszi a drukkot, jantar!

Estéket............

ki vagyok borulva................ utálom a hétvégi melót!!!!!!!!!!!!! Pföjjj.................. hívtak a csajok Tatabányáról, hogy nagyon hiányzok F@szomba............... de tudjátok mit, megfogadom, amit Angyalka mondott, pont szarjak bele, csúsztassam le és ennyi. És meg is fogom tenni! Mert kifizetni biztos nem fogják, meg nem is tudják, hiszen egy bulis élménnyel szegényebb lettem

Különben most este tök jó volt ettől eltekintve, meg attól, hogy megfővök a panelben... felhívott Angyalom, és kisebb megszakításokkal dumcsiztunk 2 órát Vonatozott le a Balcsira és unatkozott, felhívott mikor indult a vonata és most ért oda Jó 5let volt, legalább kipanaszkodtam magam, ő meg sztorizgatott nekem, itt röhögtem a nyitott ablaknál

Jajj, micsoda bugyiizzasztó képek

Trixx, 44 fok nagyon durva! Én csak azt éreztem míg délben gyalogoltam a napon, hogy ég a bőröm. A metróról a munkahelyem 15 perc gyalog, tiszta piros lett a vállam. Leégett egy kicsit... Radiátorcsere ilyenkor?



Mennyit haladtál a tanulással csajszi?

na lépek jó éjt

jó éjt

Változatos időjárásra számíthatunk a következő héten; több-kevesebb napsütés mellett gyakoriak lesznek a záporok, zivatarok. Szerda hajnalban egy hidegfront vet véget a kánikulának, a hétvégéig fokozatos lehűlés várható.

JAJ DE JÓ!!!!!!!!! LEHŰLÉS!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! JAJAJAJAJAJJJJJJJJJ DE JÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!!! a nap legjobb híre, Angie!!!!!

örülök, hogy tetszettek a képek!

engem bezzeg még nem hívtak fel!

annyira gáz, hogy éjjel 2-ig kell várnom, hogy kinyithassam az erkélyajtót némi hűvösebb friss levegőért! ragadok ezerrel zuhany után is, pedig csak a lakásban mozogtam meg párszor kimentem a hőségbe cigizni!

nah, örülök, hogy sikerült ennyit dumcsiznod az Angyalkáddal!!!

én meg gyorsan összedobtam a nevezésemet az Andy háttér versenyre MYM-en. Íme:

Direkt a te örömödre osztottam meg az időjárási adatot Az előbb olvastam az időképen! Hehe, akkor szeretem egy jó momentumot neked ebben a bulimentes csendes estében

A képek toplistásak ))

Hát nálam le van engedve a redőny és csak úgy lehet nyitva az ablak, mert nincs szúnyoghálóm... elevenen felfalnak máskülönben ezek a dögök. A bokám már így is össze van csípve! Viszket, mint atom.

Majdnem hideg vízben fürödtem Jó volt hűsölni és bugyborékolni benne.

Igen, Angyalommal mindig jó dumcsizni. Délelőtt ballagáson volt és élménybeszámolt, 2 óra hosszat tartott... azt mondta a végére már elolvadt, pedig ő jól bírja a meleget, de szörnyű volt, és a testvérének a kisebbik lánya meg végig a nyakában ült... A tanárok meg csak nyomták a rizsát... soha nem értettem amúgy hogy mért kell 2 óráig tartani egy ballagási búcsúztatónak, az enyém 25 perc volt Amúgy meg minden évnyitón/évzárón Angie elájult ha kitették a napra. Csak az nem volt mindegy, hogy merre dőlök... Szóval rövid úton letudtam ezeket a cseppet sem kellemes ünnepségeket.

Húúú, én kb. 10-re értem asszem haza a bevásárlásból és már akkor 28 fokot mutatott a digitális hőmérő a Vörösvári útnál. Ők meg a beton placcon dekkoltak a napon...

Nagyon jó az Andy háttered CUKI!

fú hát nálunk is szóf*sása volt a régi igazgatónak középsuliban (az új már gyorsabban lerendezte), volt hogy fél órákat dumált csak ő... ehhh... de utáltuk! hehe, nálunk miután az egyik vérszegény oszttársnőm sorozatosan elájult az ünnepségeken (a szó legszorosabb értelmében véve kidőlt a sorból), azóta bevezették hogy leültettek minket is, nem csak a szülőket. de hát ez sem túl kellemes a 40 fokos napsütésben nuku fával, mert még túl fiatalok, hogy a lobjukkal beárnyékoljanak...

örülök, hogy tetszik!

Ráadásul ez általános iskolai ballagás volt, ahol annyian voltak, mint az oroszok... De nekem általánosban sem tartott tovább 45 percnél, és mi is ültünk, mert a mi osztályunkban én voltam az ájulós... Szó szerint deszkaként eldőltem, de előtte néha még be tudtam nyögni, hogy szédülök, és furák a színek, aztán filmszakadás Ha már nem tudtam szólni, akkor próbáltam valakire dőlni, hogy ne a beton fogja fel a zuhanásomat De ma is simán elájulok a tűző napon...

Nagyon szupi, remélem nyersz

hát én se bírom nagyon a tűző napot, de szerencsére nem vagyok az az ájulós fajta. eddig ha 3x ájultam el életemben (meg párszor majdnem, de sikerült magamra szólnom és jobban lettem).

hát én már nem reménykedem, hogy MYM-en valamit is megnyerek. valahogy nem tudom eltalálni az ottaniak ízlését. na nem mintha annyira akarnám. én azt csinálom háttérben/rajzban/írásban, ami nekem tetszik. van ahol ez jobban bejön, van ahol kevésbé. hehe, a meg nem értett művész XDDDDD

Főztem két virslit, mert éhen halok

Na én extra nagyon nem bírom a tűző napot... főleg nem állni, még menet közben annyira nem gáz, de állva dekkolni a betonon.... Hogy szóltál magada? Nem tom vizualizálni!

Nekem nagyon tetszenek a munkáid, imádom a stílusodat Akkor én megértettelek Hiába, a Hugim vagy

hát úgy mondogattam magamban mikor már ott voltak a színes karikák a szemem előtt és éreztem, hogy zsibbad az agyam, hogy "nem, nem fogok elájulni, nem, nem fogok elájulni" és kerestem vmit, amibe belekapaszkodhatok, vagy leültem, vagy mély levegőket vettem. és nálam bevált, de ez persze a szitutól függ, hogy mennyire vagy KO meg ilyenek.

na akkor megnyugodtam, hogy bejönnek a dolgaim. sokaknak bejönnek szerencsére, csak úgy látszik MYM-en nem olyan a közönség vagy nem tom.

huh, jó hogy mondod, nekem is kéne vmit kajolni... (most épp MYM-re csinálok az új Mart szülinapos kinézethez kis képeket, tod amik a részlegeknél vannak kirakva)

Hehe, na majd egyszer kipróbálom ezt a megoldást! Hátha akkor nem fogok eldőlni... THX!

Művészlélek retro vámpír

Ahh, biztos nagyon jók lesznek, nekem a Dave-es dolgaid is bejöttek. Tetszik a barna összkép most MYM-en, bár elég régen néztem fel oda utoljára. Mea culpa.

Jó kaját, én alszok, mert holnap a változatosság kedvéért még dolgozom

Fura, hogy mi, a nagy bulis nők most az albérleteinkben dekkolunk.... A csajok meg már tutira buliznak, de jó nekik!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

pápi

jah, a kuksoló retro vámpír, és az ország angyalkája... no mindegy, majd legközelebb!

hát a Dave-esnél se mindet én csináltam meg az Alanesnél sem, csak 10-10 képet, most is 10-et fogok a Martinoshoz. de örülök, hogy bejöttek

szegénykém, még holnap is melózhatsz... :S kaptok ezért legalább túlóradíjat vagy vmi?!?!?!
én meg tanulhatok :S

jóccakát! én is összecsapom ezeket a kis képeket, aztán megyek hideg vízzel zuhanyozni. UTÁLOK ÍGY IZZADNI!!!!!!!!! (még ha lenne kivel... )

(és még mindig nem hívtak )

Jelentem: kiolvastam a Placebo-s könyvet is végre. (még a Dave-es könyv + annak az eddig elmaradt összefoglalóinak megírásai maradtak)
nem ment túl mélyre ez a könyv a Placebo történetébe és Brian életébe, továbbra is azt mondom, hogy inkább egy átfogó képet ad a munkásságukról. A 3. részben kezdődik el igazán a magyarországi fellépésekre való fókuszálás. Többször szóba kerül a Depeche Mode is, illetve egy bekezdést a 2006-os júniusi DM koncert előtti előzenekaroskodás is kapott.
jó kis olvasmány volt azért.

jó éjt!

(hajrá bulizók, messze még a hajnal!!!)

Jó reggelt,

vámpír és angyal, azért vágod, hogy már itt minden megeshet De igen, hát tutira jó lehetett a buláj, Lola, Marcsi, Valics és Edó, biztosan reggelig nyomták a táncot. Kis pörgő durocell elemek.... na, kivi leszek majd ki ír elsőnek beszámolót, vagy legalább pár szót, hogy "élünk..." Hehe, ebben a melegben lehet én simán elájultam volna 2 pillanat alatt.

Engem Marcsi hívott Edó telefonjáról. Háttérből meg a többiek üvöltöttek... édi bogyók voltak

Tudom, hogy nem mindet te csináltad, de hozzá járultál az összképhez.

Biztos nem fizetik ki, ezért is írtam fentebb, amit Angyalom javasolt, hogy pont szarjak bele az egészbe és csúsztassam le hétköznapon. Az is lesz. Úgyis holnap talim van vele a Móriczon, szóval majd szépen fél 3-kor lelépek, meg majd még egy napot hozzácsapok valamelyik hétvégémhez és akkor csütörtökön haza tudok menni, péntek meg csúsztatás. Így lesz egy hosszú hétvégém, Andival meg ledumálom. De legalább ma autózom, hehe, a DM tetkós Forddal

Ugye milyen jó lenne ha lenne kocsim? Angie spórolj, spórolj....

Lehült a levegő, kiszellőztettem a lakást hajnalban, hüvi van, kiri Már a félhomályban ülök, mint egy vámpír... hogy stílusosak legyünk!

Placebo könyvből nem sok van hátra, már a MEDS elkészülésénél tartok, meg olyan jót röhögtem mikor benne volt a 2001-es Sziget, meg hogy a III. kerületi polgármesternek ajánlottak meleg szeretettel néhány dalt. Behuggyantottam a röhögéstől.

Jó reggelt.

Usi Andy-s háttér. Jááááj nyammi.Ha csak össze dobtad és ilyen lett ...uh ...tetszik...klassz lett.

Kül a tegnapi képek is nyammik.Bocsi elmaradt a nyáladzásom.

Szia Vica!

A Hugim gyártott nekünk Andy hátteret

A múlt hét szombaton ilyen csatos övet láttam.Egyből eszembe jutott Martin.


Szia.

Puszilom Usi hugodat érte.

A Route 66-hez hogy jön a Martinos öv?

Hát igen, az én Hugim tud!

Ti hogy bírjátok ezt a Szaharát? Csak mert tudom, hogy mifelénk még melegebb szokott lenni, mint Pesten.

Hát úgy,hogy Martin énekli a Route 66-ot nem de bár? És ahogy megláttam az övön,hogy Route 66 formájú az öv csatja mint a képen Martin ugrott be nekem.

Nehezen.Már most 28 fok van a szobában.Pedig le van húzva a redőny.

Ja, már vili Bocsika, ebben a hőségben nem úgy működik az agyam, mint kellene nekije Vagy talán azért, mert már mindjárt 7. napja dolgozom? Ah... remélem Pacsi nem fog sokat késni... Órát nem állítanék hozzá

28 fok van a szobában? Akkor én a kis 22-23 fokommal meg sem szólalok... pedig ez panel.

Oh semmi gond.

Szegényke ma is dolgozol.....

Ja már most dög meleg van a szobában.

reggelt sorstársak!

először is nagy ölelést nektek, amiért bejön az Andys háttér ti kis Fletch fanok!

másodszor: először aludtam nyitott erkélyajtó + konyhaablak párosítással, hogy éjjel kettőtől fél 9-ig kicsit lehűljön a szoba. Jó volt, csak ne melegedne már megint az idő. Itt Szegeden amúgy is mindig melegebb van az ország többi pontjához képest, nem véletlen Sun City, azaz a napfény városa a hely neve. (és nekem, aki utálja a meleget, pont ide kellett jönnöm! XD hát milyen vámpír vagyok?!?! XD)

Angie: én általában félhomályban ülök. Itt az albiban azért mert a lakás eleve árnyas, otthon meg általában nem húzom fel a redőnyöket teljesen. Szeretem a félhomályt na, meg az erős fény bántja a szemem

Én is kivi leszek, hogy ki ír be először, de gondolom Edó vagy Marcsi lesz az, miután útnak eresztették a vendégeket. Kivi leszek milyen volt a parti. De gondolom jó lehetett, és el is ázhattak, ha elfelejtettek felhívni.

Ja igen, az a rész, mikor beszólogatott az "enyhén" homofób III. kerültei polgármesternek Brian nagyon vicces volt! én is gurguláztam a röhögéstől. XD utána lesz a megjegyzés 2006-ból, hogy a DM fanok nem igazán indultak be rájuk - ez sajna igaz, de nálam nem, én a barátnőmmel + pár ott megismert győri csajjal végigugráltuk a koncijukat a DM előtt. XD (nem beszélve arról a lányos fiúról, aki kiköpött 2003-as Brian volt a hosszúra hagyott pajeszával egy pasi nyakában ülve fullra Briannel szemben XD még emelték is a poharukat egymásra! XD tök cukik voltak XD)

na beüzemeltem a ventilátort

ja, visszatérve a Placis könyvhöz: sok minden hiányzik azért belőle. Ahogy neked mondtam is FB-on, Angie, az anorexiás időszakáról sincs benne semmi, illetve az első felében, amit nem magyarok írtak, a fiát Codyt se említi az újságíró csaj, aki a könyvet írta. (meg ha már itt tartunk, nem egy B-side-os vagy feldolgozásos szám sincs megemlítve benne, mint pl. a Bubble gum, vagy a Leni, etc.)

na nekiugrom, és megírom az eddig elmaradt Dave-könyv fejezet-összefoglalókat a többieknek.

Szeva Hugi!

Látom felébredtél, mondjuk már FB-n írtunk is Éjjel klasszul lehül mindig a levegő, így én is lehűtöm a lakást, csak ma már fáj egy kicsit a fülem a huzattól Különben én is komálom nyáron a félhomályt, olyan jó, meg a szememnek is tényleg jobb, mint az éles fény.

Szerintem is a csajok lesznek majd, akik elsőnek írnak, mármint Edóék De a buli biztos atom volt!!!

Jajj, már most a Battle for the Sun-nál tartok, mindjárt végzek

Hívott Pacsi, most ébredt, bedönti magába a kv-t, aztán hasít értem. Szóval érzékeny búcsút veszek tőletek drágáim, melóból majd jelentkezem

Hehe, nálam is üzemel

A gyereket is kihagyták, az fura volt pedig azért egy elég fontos momentum. Kellene egy olyan könyv, ami tényleg átfogó és megszólalnak benne a tagok is ténylegesen, nem csak újságcikkekből és interjúkból van összevágva. Nem rossz, nem az, hanem csak picit felszínes, szerintem. Jobban szeretem az olyat, ami a mélységeket és a bandában való folyamatokat boncolgatja. Vagy írjunk egyet mi?

Jó összefoglaló írást, majd el fogom olvasni. Idővel...

jó rohangálást! vagy inkább eredményeset és simizd meg a nevemben is a csoda DM-es autót!

jajaja, Cody a fia és élete értelme, ahogy nyilatkozta. Na őrá gondoltam, hogy kihagyták. De a végén a magyar részeknél megemlítik. Jah, közben felpakoltam winampomra a Placi diszkográfiát, most az első albumuk megy, a Nancy Boynál tartok, ami az áttörést hozta nekik.

szerintem ezek a fejezet összefoglalók most hosszabbak lesznek, mert már régen olvastam őket és bele-bele kell olvasnom hogy képbe kerüljek és úgy haladok velük.

na! asszem fejezetenként postolom:

16. fejezet
1993-ban a banda egysége megbomlott, Alan eldöntötte, hogy a turné végén kilép az együttesből sok minden miatt. Fő oknak a kreatív kapcsolatot közte és Mart közt adta meg Alan. Mármint hogy az nem működött. Mart nem nagyon kommentelte a dolgot, inkább Dave sínylette meg, mert ő jóban volt Alannel, amolyan támasza volt a másik kettővel szemben.
Továbbra is heroinozott – volt kósza gondolat új család alapítására, de ahogy korábban is nyilatkozta: „Ha drogos vagy, akkor nem tudsz szarni, hugyozni, elélvezni, semmit. Ezek a testi funkciók nem működnek. Csapdába esel ebben a lelketlen burokban.”
Párszor már le akart szokni a drogokról, de mivel ugyanabba a drogos környezetbe ment vissza LA-ben, mindig visszaesett. ’95-ben mikor egyik ilyen próbálkozásról hazatért, a házát kirámolták a „barátai”. Ez megint mélyebbre lökte a depressziójába. LA volt minden, amit akart, de a város elevenen felzabálta. Ekkor jelentkezett be a Sunset Marquis Hotelba és míg az anyjával beszélt telefonon, kiment felvágni az ereit, de azt mondja, hogy ez inkább még „csak” segélykiáltás volt, nem akart tényleg meghalni, noha mindig is egyfajta falat érzett közte és az élet/világ között, amit nem tudott soha áttörni. Miután kikerült a kórházból, Santa Monicán bérelt egy lakást és folytatta a drogozást. Egyre lejjebb csúszott. Kétségbeesetten látni akarta a fiát Jacket, de tudta, hogy egyedül nem képes gondoskodni róla, így áthívta vele az anyját is és itt vallotta be neki, hogy drogos, bár az anyja tudta, és ekkor mondta Jack, hogy „apa, nem akarom hogy továbbra is beteg legyél”. Megint megpróbált önerőből leszokni, de persze nem ment.
Dave New Yorkba költözött 1996-ban, miután nagyjából összeszedte magát, és úgy döntöttek, hogy visszamennek stúdiózni. Alant a Bomb The Bass formáció (Tim Simenon) helyettesítette. Itt tér ki a könyv Fletch fontosságára! Fletch próbált mindent egyben tartani, ő volt az „apuka”. Nagyon keményen próbált mindenkit visszaterelni a helyes útra, ő beszélt a sajtóval etc. Martnak abban az évben halt meg az apja és még mindig keményen ivott, de még mindig félelmetesen kreatív volt. Hogy a betegeskedő Dave-nek kedvezzenek, a felvételeket New Yorkban folytatták, hogy hazai pályán legyen az énekes, de az éneke nem igazán akart összejönni, csak a „Sister of night”-ot tudta négy hét alatt felénekelni, azt is úgy, hogy be volt lőve. Mart hazaküldte, és próbáltak tovább haladni a dalokkal, kihagyva Dave vokálját egyelőre. Dave megfogadta a többiek tanácsát és énektanárhoz kezdett járni. „Nem arról volt szó, hogy képtelen lettem volna énekelni, vagy ilyesmi, hanem hogy nem találtam azt a lelkemben, nem éreztem a szívemben. Csak végeztem a munkámat és nem volt jó érzés.”
Dave visszament LA-be abba a hotelba és túladagolta magát, szívrohamot kapott. Ezúttal halott is volt két percig. Aztán ugye le is csukták az öngyilkossági kísérlet miatt. A többiek a hírekből értesültek a dologról, Kessler hozta ki Dave-et, aztán persze járhatott bíróságra, ahol megmondták neki, hogy vagy leszokik a drogokról és 2 évig ellenőrzésekre jár, vagy kitoloncolják Amerikából. (Kesslernek amúgy több szerepe volt abban, hogy észhez tért Dave. Nagyon jó barátok voltak, és mikor már Kessler is azt mondta, hogy nem bírja már ezt nézni, Dave magába szállt.) Következett a sikeres rehab (addigra Teresa már beadta a válókeresetet is).

17. fejezet
Dave lassan mászott kifelé a gödörből és belátta, hogy szüksége van az énektanárnőjére. Kezdett jobban is kinézni és a hangulat a bandában is javult. Tovább dolgoztak az Ultrán. Mart az „It’s no good” megírása után felhívta Fletch-t és boldogan közölte vele, hogy „Azt hiszem, írtam egy Number 1 slágert”. Az album nehezen jött össze nekik, de végül sikerült felvenni a dalokat és amolyan „újjászületés” volt számukra több szempontból is – egyrészt Dave felépülése és a banda összerázódása, másrészt az Alan nélküli folytatás miatt.
Vince itt többször is „viccelt” vele, hogy most hogy Alan már elment, milyen buli lenne, ha visszatérne ő a bandába. Az első pár alkalommal még viccesnek tűnt, de mikor már többször is ismételgette ezt, Martéknak kezdett leesni, hogy talán komolyan gondolja. De egyikük sem akarta, hogy visszajöjjön, mert már nagyon különbözött a zenéjük, és Mart nem igazán érezte úgy, hogy Vince már illene a Depeche Mode-ba.
A srácok tisztában voltak vele, hogy az Ultra albumra Dave felépülésének árnyéka vetődött, a sajtó folyamatosan Dave-vel foglalkozott, nem adva elég elismerést az albumnak. Dave megint kívülállónak érezte magát, mert Mart és Fletch már az elején nyilvánvalóan nagyon jó barátok voltak és még most is elmehettek legurítani pár italt, de Dave nem, de most már elfogadta ezt. Ami Dave számára egy nagyon kellemes részeg emlék, az az egyik Chile-i fellépés után esett meg, mikor Marttal részegen beszélgettek nem sokkal Kurt Cobain halála után: „Tudod, Mart valami nagyon csodálatosat mondott nekem az egyik este, mikor kicsit már részegek voltunk, asszem a legutóbbi turnén. És valahogy ez megmaradt bennem, még ha nem is gondolta komolyan, gyönyörű megjegyzés volt. Azt mondta, hogy a dalai Istentől jönnek, de hogy azokat rajtam keresztül kell közvetítenie. És ezt az üzenetet kapta Tőle. Ettől nagyon jól éreztem magam, így ebbe kapaszkodtam, így megy ez.”
Dave hangja az Ultrán más, mint a SOFAD-on volt, sokkal álmodozóbb és visszafogottabb. Egy olyan férfi hangja, aki az imént merült fel levegőt venni. Az album sokkal visszafogottabb, elgondolkodtatóbbra sikeredett, sok dal Dave-nek/Dave-ről szól. Nem is lett akkora sikere, mint a SOFAD-nak emiatt és azért sem, mert nem mentek turnézni vele, meg persze a sajtó Dave állapotára harapott rá. Szó esik a „Barrel of a gun” és az „It’s no good” klipforgatásairól is, az előbbiben Anton Dave „elveszett” figurájára fókuszál, míg az utóbbiban más megközelítésből ábrázolja Dave-et, ott finoman „kigúnyolja” Dave (lecsúszott) rock sztár személyiségét. Később kijött a „Home” és a „Useless” videója is, ami az elkövetkezendő 8 évben az utolsó Anton videó volt, amit a bandának csinált, s ebben kezdett Dave egyre jobban kinézni a drogos korszaka után, de még mindig hosszú út állt előtte/előttük.

18. fejezet
Miután Dave kezdett rendbe jönni, New Yorkban maradt a barátnőjével Jenniferrel, és megszállottan futni kezdett, valamint LA-t kezdte szörnyetegként látni, s megkönnyebbült, hogy már nem ott él. Jenniferrel és a fiával Jimmyvel kezdett elmélyülni a kapcsolata. Úgy érezte, hogy Jen önmagát szereti benne, nem pedig a rock sztárt, akivé vált. „Éreztem benne valamit, amire szükségem volt” mondta Dave „Őt nem érdekelte a banda, aminek a tagja vagyok. Csak őszintén figyelt rá, hogy mit teszek magammal és ezt már a legelején láttam.”
Aggódott, hogy fia Jack, aki már elég idős volt, hogy olvasson Dave drogos korszakáról, mit fog szólni hozzá, ezért elmagyarázta neki, hogy ez az életvitel rossz és hibázott, mikor hagyta magát elveszni benne.
Kijött a The Singles 1986-98, az „Only when I lose myself” plusz számmal. A Singles Tour már teljesen más volt, mint az előző: a backstage szigorúan drogmentes zóna volt és csak a sör és a bor volt megengedett. A turnét bölcsen nem tervezték hosszúra.
Itt megint megemlítik Magyarországot, ahol sok extrém rajongó még mindig utánozta az idoljaik kinézetét, amit még mindig bizarr volt a banda számára (meg már amúgy se így néztek ki). De az együttes végre újra együttesként funkcionált és ismét élvezték az élő zenélést. Megjelentek az első „hivatalos” tribute albumok – köztük a „Fort he Masses”, amin a feldolgozók színes felhozatala rádöbbentette a bandát, hogy milyen széles spektrumon befolyásolták a különféle zenei irányzatok képviselőit is.
1999-ben Dave elvette feleségül Jennifert és adoptálta Jimmyt. (Látjátok?! Már itt szó volt adoptálásról, nem csak most 2010-ben!!) Életének egyik legboldogabb időszaka volt, mert újra apa lett: megérkezett Stella Rose. Nyugodt családi életet élhetett végre, kiélvezve a DM által hozott sikereket. „Nagyon büszke vagyok a fiamra Jackre, és mikor hazamegyek, a mostoha fiam a nyakamba veti magát és a kislányom rám néz azzal a tekintettel – erről szól az egész” nyilatkozta a Time Outnak „Nagyon nyálasnak hangzik, de tényleg úgy érzem, hogy szeretnek. Még mindig dolgozom magamon, még mindig nagyon bizalmatlan vagyok, de ezek a masszív pillanatok abszolút áldásnak hatnak számomra.”
2000-ben találkozott először Alannel a kiválása után, és ez mindkettejük számára kellemes élmény volt. Dave mindig pozitívan nyilatkozott Alanről, aki akkoriban dolgozott a Recoil projectje „Liquid” albumán, s a feleségével Hepzibah-val elutaztak New Yorkba, hogy meglátogassák Dave-et, Jennifert és a kisbabájukat.

1999-ben Martin szenvedett az új album megírásával és először került közel az alkotói válsághoz. Végül Gareth Jones és billentyűse Paul Freeguard segítségét kérte. Immár Santa Barbarán lakott feleségével és lányaival miután Hertfordshire-i otthonát kirabolták, s így a DM 3 tagja a világ 3 távoli pontján élt. De mindhárman készültek a maguk módján az új albumra. Mikor találkoztak, végre normálisan le tudtak ülni megbeszélni a következő album körüli teendőket anélkül, hogy valakinek villámokat kellett volna hárítania köztük. Mark Bellt környékezték meg az új album produceri munkálatai miatt. Hamarosan összeálltak a dalok és elkezdték felvenni az Excitert. Az új album sokkal inkább nyugodtabbra, chill out-osabbra sikeredett. Dave végre nem érezte rosszul magát, ha feldobta saját ötleteit, bár utólag úgy gondolta, hogy talán túlságosan is elmentek a chill out irányába ezúttal. Az Exciternek egyfajta csodásan meleg, álomszerű atmoszférája lett. Az „I feel loved”-ban viszont ott volt megint az erő, ami a zenéjükre jellemző. Feldolgozták a The Stooges „Dirt”-jét is.

19. fejezet
Dave már az Exciter felvételeinek szünetében elkezdett dolgozni a saját dalain, mert úgy érezte, hogy szüksége van arra, hogy kifejezze saját szavaival/zenéjével, hogy miken ment keresztül, és hogy ne más érzéseiről énekeljen, értelmezze azokat. Dave már ekkor felvetette, hogy talán felkerülhetne egy száma az Exciterre, de mivel akkor mutatta meg Martnak a számot, mikor az be volt rúgva, a szőkeség nem emlékezett sok mindenre. Dave nem akarta erőltetni a dolgot, mert akkoriban az, hogy ne Mart legyen az egyedüli dalszövegíró, alapjaiban rázta volna meg a Depeche Mode gépezetét a nagy sikerek miatt. Drámai váltás lett volna. De Dave továbbra is saját számokat akart, amik sokkal nyersebbek; egy garázs bandával, aminek hatására a dalok sokkal live-osabbak lehettek volna. Megkereste pár ismerősét, köztük Knox Chandlert és a segítségével összerakták a dalszövegeket és a dalokat. Dave ekkor nagyon sokfajta zenét kezdett hallgatni és kezdett megváltozni a véleménye arról, hogy miként is kéne hangoznia a zenének.
Közben hatalmas megtiszteltetés érte az együttest, mikor Johnny Cash feldolgozta a „Personal Jesus”-t. Dave jól le is cseszte Martint, mikor meghallgatva csak annyit mondott, hogy „Igen, asszem ez elég jó lett”. Dave: „Martin, ez olyan, mintha Elvis feldolgozná az egyik dalodat!”
Itt megemlítenek pár dalt és azoknak hátterét a Paper Monstersről. („Black and blue again” – egy nagy veszekedés után íródott Jeniferrel, mikor is Dave kiviharzott a lakásból, de útközben rájött, hogy ő tévedett. „Dirty Sticky Floors” – arról a rock sztár életvitelről szól, ami beszippantotta őt. A „Stay”: a lánya születése. A „Hidden houses” arról szól, mikor a mostoha fiával Jimmyvel sétáltak a régi húscsomagoló negyedben és nézték a kis utcákat, közöket és azt találgatták, vajon hova vezethetnek. Az „A little lie”-t szó szerint az utcán írta, ahogy egy diktafonba énekelgette a szöveget, nem foglalkozva a furcsán ránéző emberekkel, s mikor hazaért, lejátszotta a felvételt Knoxnak a telefonban. A „Bottle living” az alkoholizmus ellen szól, egy olyan emberhez énekelt, akinek szerinte szüksége lett volna segítségre a leszokáshoz. Ezt akár magára, akár Martinra is vonatkoztathatjuk.)
Ken Thomast kérték fel producernek Daniel Miller segítségével. Néhány dalszövegen dolgozniuk, változtatniuk kellett, mert túl egyszerűek és nyilvánvalóak voltak, de szép lassan összeálltak a számok. Dave nagyon odatette magát az albumánál, rengeteget dolgozott a dalokon, gitározott, szájharmonikázott, zongorázott rajta, stb. Sokkal jobban élvezte a felvételeket, mint az Exciternél, és végre teljesen visszatért a humorérzéke. Megemlítette Martint is, mint az ő ideje egyik legjobb dalszövegíróját, akitől volt alkalma tanulni. A Paper Monsters felvételei alatt sokkal szabadabbnak érezte magát Dave, nem volt úgy megkötve, mint a DM albumoknál, ott már elvárások voltak a hallgatóság részéről, a PM-nél azonban senki sem tudta, hogy miként fog alakulni a korong. Sok hard core DM rajongó elfordult Dave-től a PM miatt, de ezt tudta, és azt is, hogy nem tehet ellene semmit, hisz azt kellett tennie, amit szíve szerint jónak talált. Persze rengeteg rajongó bíztatta őt e-mailekben például. Általánosságban véve a kritikák úgy írtak róla, hogy „jó album, de a Depeche Mode jobb”. A megjelenése után az album elég sikeres lett, és noha nem ért a DM kiadványok nyomába, megerősítették Dave-et abban, hogy nagy hallgatóság kíváncsi rá. A szóló turnéja is igazolta a személye iránti érdeklődést. Saját számai mellett DM dalokat is előadott a fesztiválokon/koncerteken, majd készült egy live koncert DVD is. Sokkal magabiztosabb lett ezen élmények és tapasztalatok után és tovább dolgozott a jövőbeli dalain. A gondolat, hogy pár felkerüljön az új DM korongra, most már erőteljesebben motoszkált a fejében.

Megsimiztem az autót Kis aranyos Focus Huh, és megint valami DM ritkaságok szóltak, csupa bare verziós szám! A Nothing's impossible annyira állat volt így.... ahhh.... el is kunyiztam Pacsitól.

Jajj, az első albumukat nem nagyon hallgatom... nem tudom miért, valahogy olyan vakfolt nekem. Pedig vannak rajta jó számok!

Az összefoglalókat este elolvasom

Na jól van Angie, örülök, hogy kapott simit az autó anyumék jövő kedden mennek körülnézni autóügyben (kettőt kinéztek neten) és lesz végre zene is az autóban!!!! (a Ladában évek óta nincs rádió sem). annyira várom már, hogy DM szóljon az új kocsiban!!!
ne mondd, hogy neked nem volt meg a Nothing's impossible bare verziója!!!! ott van rajta a box setes demo felvételes cd-n!

nah, itt van egyelőre az utcsó adag, most jön majd az Hourglass korszak nekem a könyvben. Addig is a kövi fejezet nektek:

20. fejezet
A PM promotálása alatt adott Dave-interjúk nem nyugtatták meg a rajongókat, akik attól tartottak, hogy a banda fel fog oszlani. Az olyan nyilatkozatok Dave-től a bandában betöltött szerepéről, mint pl. „egy eszköz, amit mások használnak”, tovább korbácsolták a kétségeket, hogy valaha lesz még Depeche Mode album. Dave és Mart között mélyülő ellentét feszült. Dave egyre jobban kardoskodott amellett, hogy az ő dalaiból is felkerüljenek az új albumra. Itt némi boncolgatás következik a könyvben arról, hogy Dave-nek mi is volt a szerepe a DM-ben a kezdetektől fogva (Mart dalainak interpretálása és éneklése; nem volt más csak egy „eszköz”), illetve a kívülállásáról és a vágyról, hogy jobban bele akar folyni a munkálatokba, nem csak a hangját akarja adni a dalokhoz. Mart munkamódszere is terítékre kerül – miszerint soha nem mondta ki kerek perec az ötletekre, hogy „nem jók” vagy „nem”, hanem csendesen addig-addig ügyeskedett, míg minden az ő szája íze szerint nem alakult.
Míg az erőviszonyokért folyt a harc, Daniel Miller összepakolta a különböző formátumokban megjelent The Remixes 81-04-et (1-2 vagy 3 CD-s verzió). A single-ként kiadott Mike Shinoda (Linkin Park) féle „Enjoy the silence” remixet a rajongók – tévesen és nem fair módon alábecsülve ezt a verziót – annak a jeleként vehették, hogy a DM eltávolodott tőlük. (Dave és Mart egymást mocskolása a sajtóban elég illúzióromboló volt.)
Négy éves szünet lett az Exciter és a Playing the angel albumok között, ami jót tett a bandának és kicsit lehűtötte a kedélyeket. Mire újra összeültek a PTA miatt, Mart még csak 4 számot írt meg, ellentétben Dave-vel, aki 17-et Christian Eigner (a session dobosuk a turnén) és Andrew Phillpott segítségével (ő segített Martinnak a Counterfreit 2 szóló albumának programozásánál is), és akikkel Dave közeli barátságba is került.
Mart házassága közben zátonyra futott és épp vált Suzanne-tól, akinél a 3 gyerek is maradt. Ez felélesztette Dave-ben a szimpátiát és ugyan még mindig vitáztak, de már más szemszögből nézték a dolgokat. Az is sokat segített, hogy Andynek és Martnak is tetszettek Dave dalai. A munka velük új kihívásnak számított ennyi album után. Ben Hillier lett a producerük, aki teljesen új színt vitt a PTA hangzásába és a fiúk munkamódszerébe. Sokat viccelődtek vele, hogy „igazgatóként” bánt velük. (Ben amúgy alig ismerte a zenéjüket.) De jót tett nekik az összeszedettebb munkatempó. Szép lassan pedig rájöttek, hogy az eddigiekhez képest sokkal jobban tudnak együtt dolgozni. Sokat segített, hogy Dave lelkes volt és most vonták be igazán a kreatív munkába. A PTA-n megtalálták azt az energiát, amit Dave hiányolt az Exciterből.
A „Suffer well” Martin toleranciájának ékes bizonyítéka, hogy felkerülhetett az albumra, mert az a dal az egész bandát is piszkálja Dave szemszögéből. A klip pedig elég önironikusra sikeredett (ismét Anton Corbijn rendezésében). A dalban Dave elmondásai miközben énekelte a számot, ilyesmik ötlöttek fel benne: „Miért nem értettétek meg, hogy rátok volt a leginkább szükségem akkoriban? Hol a fenében voltak azok a válaszok, amikre a leginkább szükségem volt? Hol a p*csába vagytok?”
Szó esik a „Nothing’s impossible”-ről (egy kapcsolatról vagy a bandán belüli kapcsolatokról), és az „I want it all”-ról is (újabb visszatekintés Dave múltbéli problémáira és az érzésre hogy az elég sosem elég). Meglepetésként ért sokakat, hogy alig lehet megkülönböztetni Dave és Martin dalait a PTA-n. A „Precious” Martin gyerekeinek szól és arról, hogy miként hathat rájuk a válás.
Szó esik továbbá a videóklipekről is pár sorban, illetve hogy a PTA milyen sikeres lett eladási és promotálási szempontból (sold out koncertek már fél évvel az időpontok előtt).
Martint nagyon meglepte, mikor a PTA megjelenése után többször odamentek hozzá rajongók, és közölték vele, hogy tudják, hogy ez az utolsó DM album. Bár nem állt szándékában a PTA után az együttesnek abbahagyni, mégis érthető, hogy mire gondoltak azok a rajongók. Az albumnak van egyfajta furcsa „végleges” hangulata. Olyan, mintha pontot tenne mindazon dolgok végére, amit eddig csináltak.
2006-ban az együttes megkapta az egyik talán legbizarrabb felkérését: a The Sims nevezetű számítógépes játék részére elénekelték a „Suffer well”-t Sims nyelven (halandzsanyelv). Leginkább arra emlékeztetett ez a verzió, mintha visszafelé játszották volna a számot.
2006-ban elkezdték remasterelni/újrakeverni az eddigi albumokat is, aktuális interjúkat is felvéve a kiadványhoz tartozó extra DVD-khez is. Dave számára ezek a visszatekintések egyfajta naplóként funkcionálnak, amiben olyan dolgokkal is szembesül, amiket egyébként már elfelejtettnek hitt. A turné – annak ellenére, hogy sok nehézség merült fel – sikeres volt. A zárókoncert Görögországban volt, ami azért is volt fontos Dave-nek, mert Jen és az egész családja ott volt. Egy vicces sztori: „Az édesanyám és a feleségem anyja a színpad szélénél voltak és folyton az járt a fejemben, hogy óvatosnak kell lennem, mert az anyósom is figyel! Nem szabadna túlságosan beleélnem magam és mocskosnak lennem az előadásmódomat illetően, de aztán félig belegondoltam és arra jutottam, hogy meg kell tennem, ami a munkám.”
Pár további szó esik a turné és az együttes sikereiről, illetve a 2006-os Best Of kiadványról az új „Martyr” c. számmal, ami még a PTA felvételei alatt született, de nem illett bele az album hangulatába. Úgy tűnt, hogy Dave szóló karrierje végül is csak még erősebbé tette a bandát. Dave nem sokkal a Touring the Angel után már stúdióba is vonult, hogy felvegye 2. szóló albumát.

na tovább olvastam:

21. fejezet
Említés esik arról, miután Dave hazatért a Touring the Angelről, hogy milyen nehéz/furcsa visszatérni a hétköznapi életbe, alkalmazkodni a családjához. Valamivel később felhívta Eignert és Phillpottot, hogy menjenek el a stúdiójába, ami New York egyik legforgalmasabb utcájában található, és ahonnan a Dave számára inspiráló forgalom is hallatszik (ezt az „Endless”-ben benne is hagyták). Pár hét után már rájöttek, hogy egy új Dave szólón dolgoznak. Dave-nek – amellett, hogy ez az album kevésbé alakult rockosan, inkább az elektronikus zene felé, és ezáltal a DM hangzása felé, tendált – alkalma adódott a hangjával kísérletezni, a saját határait próbálgatni („Deeper and deeper”). Daniel Miller is rögtön zöld utat adott a korongnak, mert amit egyik alkalommal hallott, az tetszett neki. Dave-ék betekintést engedtek a kreatív munkába a Youtube-ra feltett rövid videókkal, amik a munkafolyamatot voltak hivatottak megörökíteni. (Persze a többségében Dave szórakoztatja a nézőket, magát és a két dolgozó társát mindenféle idétlenkedéssel. Viszont a háttérben hallatszódó zenékből némi képet nyerhettek az emberek, hogy mire is lehet számítani ezúttal.)
Ismét megemlítik, hogy Dave számára azért is könnyebb szólózni, mert nem kell olyan hatalmas elvárásoknak megfelelnie, mint a Depeche Mode albumoknak. Őt annyira nem érdekli, hogy hanyadik lesz a listán egy-egy kislemeze. Az Hourglass atmoszférikus, groove-os album lett, elektronikusabb hangzásának köszönhetően jobban hasonlítva a DM albumokra. Kapott is emiatt kritikákat, hogy „Gahan Gore-t játszik”, de Mart és Dave ekkor már nem álltak hadi lábon, mindketten tudták, hogy lesz új DM album (Martin már dolgozott is az új dalszövegeken). A Hourglass címe az idő múlására utal, és arra, hogy Dave nem akar több időt elvesztegetni. Mindössze 8 hét alatt vették fel, ami megkönnyebbülés volt a számára a PTA elhúzódó felvételeihez képest. Csupán pár promóciós fellépést vállalt, turnéra ezúttal nem ment Dave az új anyaggal, azzal indokolva mindezt, hogy nemrég ért csak véget a 7 hónapos PTA tour, és a családjával akar lenni.
Ami újabb kellemes élményként érte, az Martin dicsérete volt, amire mindig is áhítozott. „Martinnak volt pár nagyon bátorító szava hozzám” nyilatkozta Dave egy TV interjúban „Persze küldtem neki egy példányt az Hourglassból és azt mondta, hogy mondjam el az embereknek, hogy számára ez az év albuma! Ami nagyon rendes volt egy olyan embertől, mint Martin.”
Ugyan az Hourglass nem „veszélyeztethette” a Depeche Mode sikerét és albumait, mindenképp ismét megerősítette Dave-et abban, hogy jó az, amit ír, és mielőtt 2008-ban újra stúdióba vonult volna Martinnal, ez nagyon sokat számított neki.

(még egy fejezet jön!)

22. fejezet
Már az Hourglass promotálása alatt is bejelentette Dave, hogy a DM újra stúdióba fog vonulni. 2008 márciusában Santa Barbarbarán ültek össze. A hangulat jobb volt, mint valaha. Martinnak új függősége alakult ki miután letette a piát: az ebayről vásárolt össze mindenféle régi szintetizátort és azok közül sokat fel is használtak az új albumhoz. Eljött az az idő is, amikor Dave és Martin összedolgoztak egy számon – Mart instrumentális dalára Dave írt szöveget, s ez egy újabb fejezetet jelölt a DM háza táján esett változásokban. Andy kézi kamerás felvételei is mutatták, hogy mennyire jó a hangulat az együttesen belül. Ki nem mondott egyesség köttetett a tagok között: Martin maradt a fő dalszövegíró, de Dave is kiérdemelte, hogy 3 dala felkerüljön az új korongra. Végre Dave elérte, hogy szerepe megváltozzon a bandán belül. Mostantól énekes, frontember és dalszövegíró is lett.
Az egész fejezetet átlengi itt-ott a tagok mai napig tartó csodálkozása, hogy miként is lettek ilyen sikeresek, és még most is némi pesszimizmussal és értetlenséggel állnak ez előtt.
2008 októberében a berlini sajtótájékoztatón bejelentették a Tour of the Universe nevezetű turnét és az újságírók kérdéseire adott válaszokból kiderült, hogy még ők sem tudják pontosan a részleteket, vagy konkrétumokat, de mindenképp folytatni akarják. A sajtótájékoztatóra adott reakció elsöprő volt. Annak ellenére, hogy a rajongók még semmit sem hallottak az új albumból, már 8 hónappal a dátumok közzététele előtt elfogytak a jegyek. (A londoni O2 aréna szóvivője nyilatkozta, hogy szó szerint percek alatt elfogytak a jegyek, a telefonvonalak leterhelődtek és számos weboldal összeomlott a rajongók rohamától.) A Depeche Mode nagyobb, mint valaha. A 2009-es februári „Wrong” premier videója a német Echo Awards után két napig a legnépszerűbb videó volt a Youtube-on.
2009 májusában elindult a turné. Dave már ekkor rosszul érezte magát, de nem törölhették újra a Tel Aviv-i koncertet, ami az előző turné záró koncertje lett volna. Görögországban azonban kórházba került gastroenteritis gyanújával, de mikor visszajöttek az eredmények, kiderült, hogy egy kisebb rosszindulatú daganatot találtak a húgyhólyagjában. Mindenki azt hitte, hogy emiatt törlődik is az egész turné, de a műtét utáni alig pár hetes pihenő után június 8-án Lipcsében csodával határos módon folytatódott a turné és még több időpontot hirdettek ki az elmaradt koncertek pótlására.
Itt Baker pár bekezdésben a Depeche Mode érdemeit boncolgatja (mennyire sikeresek lettek, leghűségesebb rajongók stb.), meg hogy Dave Gahan talán nem is gondolta volna 1980-ban, hogy ekkora karriert fog befutni, illetve ahelyett, hogy kiégett és elhalványult volna az évek során, pont az ellenkezőjét tette, továbbra is ragyog nekünk a Depeche Mode élén.



ÉÉÉÉS VÉGEEEEEEEEEEEEE! remélem elégedettek vagytok! az utcsó 6 fejezet elég részletes lett.

Usi magam részéről tökéletesen elégedett vagyok.Köszönöm a fejezetek tartalmának részletes leírásait.Cupp érte.

Mikor olvastam a 16. fejezetnél,hogy új család alapítás....hát már bocsánat de Teresából mindent ki tudok nézni de anyának abszolút nem tudnám elképzelni.És még a válást is ő adta be..... eh.....

vica: azért Dave-vel sem lehetett egy leányálom élni akkoriban, hiába szeretjük most ennyire. És azért az árulkodó, hogy végül Teresa adta be azt a válókeresetet...
de mindegy is, az már a múlt. örülök, hogy tetszettek az összefoglalók. Ha esetleg valaki lemaradt volna az elejéről, összeszerkesztettem és átgyúrtam őket kicsit. Itt elolvashatjátok minden fejezet ismertetőjét 2 részben:

Useless-girl - Trevor Baker: Dave Gahan (könyvösszefoglaló)

Hát végül is ők tudják ilyen volt az életük és lehet igazad van Usi. De azért szerintem Teresa nem anyatípus legalább is régen nem úgy nézett ki.Bár lehet mostanában teljesen más ő is mint régen volt.Ugyan nem tudom azóta újra férjhez ment-e és van-e gyereke......

hát én se tudom, nem nagyon ástam bele magam az életébe, annyira nem izgat.
azért gondolom ő is sokat változott, és úgy néz ki a képek alapján hogy ő is lejött a drogokról, ami azért bármit is tett ő vagy Dave vagy akármelyik másik drogos, becsülendő dolog.

MÉG MINDIG ITT VAGYOK A MELÓBAN, NA MOST MÁR TÉNYLEG HISZTIZEK!!!!!!!

Az igen becsülendő dolog,hogy sikerült a csajnak kiszabadulni a drog csapdájából de annó azért volt olyan "finom" húzása a férjével szemben ami nekem nem szimpi benne.Mondjuk úgy,hogy nagyon nem volt szép dolog tőle.....


jaj Angie még mindig ott vagy? El is hiszem,hogy hisztizel.....

szegény Angie!!!!!!!!!!!!! kitartás!!!!!!!!!!!!!!!!

vica: hát ki tudja mennyit fújt fel a média a dolgokból és mennyi igaz. persze nem azt mondom hogy akár Teresa akár Dave ártatlan bárányka volt, mert mindkettejüknek akarnia kellett, hogy ez legyen belőle, de a fene se tudja, hogy mi mehetett a háttérben. Szerintem a dolgok 90%-ról nem is tudunk. (lehet, hogy jobb is)

Hát ez így van végül is nem tudjuk mi volt a háttérben mint ahogy azt sem,hogy mit talált ki róluk a média és mi igaz tényleg.Az a lényeg,hogy a mi kedves Dave-ünk mostanság jól van mind családilag mind egészségileg.Legalább is a képeken úgy nézett ki.

vica: egyetértek! és remélem ez így is marad! kis husibogyónk!

valaki közben elárulná nekem, hogy mi a fakiért kell nekem Médiajogot meg törvényeket meg ilyen f*szságokat tanulnom?!?!?!?!?!?!?! könyörgöm, hagyjanak már békén ilyen baromságokkal!!!!!!!

na hali
hát, csajaim, nem hagytatok ki semmi jelentőset. nem örülök neki, hogy ezt kell írnom, de ez a legsatnyább DM-buli volt amin valaha részt vettem. nem sikerült. tisztelet a szervezőknek a munkáért, de hiába fektettek bele rengeteg energiát a szervezésbe, elfogyott talán a lendület a bulira magára. a setlist, a zenekari hangosítás, a technika úgy alapból - egyik sem volt jó kicsit sem.
egyrészt a setlist: kevés volt a Mode, sok volt a minden más. ezzel nem lenne még bajom, ha amit leadnak, azok jók. de sem az egyéb zenék nem voltak jók, sem a Mode-setlist. ismétlések voltak, nagyon durvák: 4x a WIME, 3xa Photographic, stb. plusz... egyszerűen nem jó dalokat válogattak össze. emlékeztek, hogy nem tudunk leülni meg kimenni piáért a zenéktől, ha pörög a buli, na itt ilyen nem volt. 3-4 számig tánc, utána mindenki ment ki, mert hőség volt. oké, a hőségről nem tehettek a srácok sem, viszont a hőség ellenére tudni kellett volna olyan dalokat válogatni, amik nem engedik az udvaron lógni az embereket. szóval nem volt jó a zene.
aztán a technika: se kivetítő, se semmi. de ez még hagyján. de az hogy így számok közepén le-leállt a rendszer, az nem volt azért elfogadható.
s a zenekar hangosítása: katasztrófa. iszonyú gyengén szólt, garázshangulat. plusz maga a zenekar se volt formában - alig voltak emberek odabenn.

ettől függetlenül nem mondom hogy nem éreztem jól magam, meg a többiek is minden jól szórakoztak, csak épp nem a buli miatt. én is mindenféle emberkékkel dumáltam inkább odakinn, meg ilyesmi. a társaság volt jó, nem a buli. aztán haza is mentünk Edóhoz, még kajáltunk-zuhiztunk, aztán csicsi.
Kesik mesélt a táborról - jó lesz nagyon.

ma meg Edóval voltunk Sedizni. jajjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjj az az állat az egy imádat. szétfaltam. meg amúgy is elvoltunk Edóval, du. Placi koncertet néztünk

látom itt hőséghullaság volt. bloáá de meleg van.

na akkor jó, hogy nem dobtam ki azt a nem kevés pénzt, amin fel tudtam volna menni Tbányára!

meleg van és hisztérika vagyok már megint! Lola, nem akarsz helyettem levizsgázni ebből a fos Médiajogból? (bocs, ha te szereted mint komm. szakos, de nekem ez az egyik fülemen be, a másikon ki. nagyon hülye vagyok ezekhez a jogi izékhez!)

na de legalább Süniéket jó volt megismerni

hehe, Usi, lehet hogy már tanultam azokat amin most szenvedsz? konkrét ilyen nevű tárgyam nem volt, médiaszabályozás volt, meg a médiatörvényt elölről-hátulról tudom a szakdogám miatt. szegény, elhiszem h nem nagyon érdekel. én szerettem, de nekem ilyen bajaim vannak, hogy pl szeretem a jogot. XD

hát olyanok vannak többek között, hogy médiatörvény, sajtótörvény, nemzeti hírügynökség, médiatörvény tartalomszabályozása, panasztestület, szerzői jog (oké, ez érdekel, de még nem tartok ott), személyhez fűződő jogok meg sajtó-helyreigazítás, csak hogy párat említsek. :S
úgyhogy ezeket már tuti vetted!

Én is remélem...

szegényke...még kis kitartás nem sokára vége a vizsgáknak.