Idézet (Capricornus @ 2009.12. 09. - 18:54:14)
gonosz vagy XD
szia - szia
mesélj, ki vagy?
Olcsó poén, tudom, na, de: jól mondod, kivagyok...
szexi a kép. jöhet is itt ezen a helyen akkor az első önvallomásom.
na azt tessék vizualizálni:
Lola (nehézbombázó alkat: érted, bombázó, de jó nehéz;), vörös haj, direktbe macskásra festett szemek) feláll, remegő lábbal az Anonim Fanatikusok Önsegélyező Gyűlésén, lehet, hogy a széke is felborul, és enyhén bizonytalan hanggal így szól:
"Sziasztok, Lola vagyok, huszonhárom éves, és DaveGahanolista."
Taps, meghatott szemek, nini, sorstárs, és a válasz
"Szia, Lola!"
aztán mi van még. főként azt kell tudni rólam a fórumtopikot tekintve, hogy egyetlen olyan fejlett ízlésű baráttal rendelkezem, aki van annyira Depeche-es, hogy hajlandó legyen velem all-night-long Depeche-dalokra vergődni. és hát őt köti a családja meg minden, így csak a havi rendszeres PeCsákba jutunk el, én meg ha tehetném, minden ilyen hepajon ott lennék, a Livingben, a Filterben, mindenütt. így aztán nem titkolt célom itt cimborákra szert tenni. amúgy 23 éves vagyok, a közgázon kommunikáció mesterszakos, eredetileg Szabolcs megyéből származtam Pestre, a kommunikációs végzettségemen kívül van olyan is hogy szobrász, ami inkább festő-grafikus-ruhatervező, ha már, mert ezekkel legalább foglalkozom azóta is, ha csak hobbiszinten is. azt hamar meg fogjátok látni, hogy grafomán vagyok, állandóan írnék, ezért is van blogom, ami elég fárasztó, de azért mindenkit várok szeretettel. ezen kívül melózom is, de azt utálom, ne is beszéljünk róla, már csak egy hétig tart, aztán keresek jobbat. sok mindennel foglalkoztam már, elég pedál vagyok. a Mode-ot olyan 15-16 éves korom óta nagyon szeretem, ha bárki kérdezte, őket mondtam kétely nélkül a legjobb zenekarnak, meg otthon Nyíregyen még Mode-klubba is jártunk, szóval rajongó voltam akkor is, de a júniusi koncert óta - ami nekem az első volt - egyenesen a fanatizmus kategóriába estem, úgy, ahogy legutóbb tizenöt évesen Ákossal voltam, és ahogy az elmúlt, gondoltam, hogy biztos a korral jár, és nem lesz már több ilyen. hát lópélót Lolácska, jött Dave, akiről tudtam én, hogy szexi, de hát hogy a színpadtól a simaállóhely-kordonig ér a brutál hardcore kisugárzása, arra nem számítottam, és jött Martin, az a csúnyácska arkangyal, hogy ugyanilyen távolból is nem lehet nem úgy megszeretni, mint a legrégebbi barátot. meg jött ez az egész élmény, hogy egy nappal az államvizsgám előtt öt órát várjak Rájuk, és egy pillanatig se kételkedjek benne, hogy megérte, az az élmény: tehetetlenül állni, ahogy ezek az óriási bábjátékosok negyvenezres marionettbáb-seregük egy tagjaként úgy irányítsanak, ahogy kényük-kedvük tartja, tömegben feloldódni az esőben... hát, igen. köszönöm, engem meggyőzött. és aztán volt egy nyaram rá, hogy mást se csináljak, mint beléjük lovaljam magam. hát így volt ez velem. felfedeztem, rácsodálkoztam olyan ezer éve ismert dalokra, mint a Strangelove meg az Enjoy the Silence, mintha először hallottam volna, olyan volt. ja, nem lettem relikvia-gyűjtő. nekem az élmény-gyűjteményem nő szépen, ahogy a napjaim alapkövévé tettem ezeket a dalokat. se pénzem, de igazából nagyon nagy igényem sincs rá, hogy minden valaha kiadott papírfecnit levadásszak, amire ráírták a nevüket, de tök tetszik, akinek van ilyen igénye. én csak nem. meg a zenébe sem piszkálok bele, nem értek hozzá. nem tudom, hogy készül és mitől jó, nekem csak jó. engem az érzés, a hangulat érdekel, amit átad. abban jók.
na ugye mondtam, grafomán.
egyéb kérdés?