na, csak szaktanácsadós beszélgetésem volt barátnőmmel telefonon albiügyben, meg befejeztük a főzést, meg tusoltam.
na, az tuti hogy együtt lakni jobb lesz. laktunk már Edittel, egy évig, működött, tök jól, most is működik. nagyon ismerjük és szeretjük egymást, kb ugyanolyan családból jövünk, anyagi szintben is, meg mindenben, ő is, én is elég takarítósak vagyunk, tehát a lakás is tipptopp lesz.
Usi, hogy mitől félek?
hát a pénz.
nekem ezt nem anyuka fizeti, mint ahogy szinte semmit sem, mivel nem fér bele, öneltartó vagyok, nekem kell kitermelnem ezt a pénzt. de meglesz, tudom, mert akarom. a melóban jó vagyok, szeret a főnök, mindig dicsér is, lesz szoctám és ösztöndíj is, szóval simán megoldom.
csak azért ez egy nagy döntés, és meg kell rágni jól. de így lesz. csak még anyukának kell beadagolnom. nem szól bele, csak beszéltük már, és mindig mondja, hogy maradjak koliban, és azzal mennyit spróolok. csak az a nem mindegy, hogy nem bírom már a kolit. nem vagyok hajlandó megint idegenekkel lakni, akik vagy jófejek vagy nem, meg egyáltalán.
a lakás elég nagy, és ketten leszünk benne, nemtom pontosan mekkora, olyan 55 négyzetméter körül van valahol, nagy nappali, egy térben a konyha-étkezőszerűséggel, nagyon napfényes, annyi hogy iszonyat meleg, de pl szuper helyen van. van egy kis szoba még, tehát lehetünk külön is, de most is együtt alszunk inkább
az marad a baszoba XD (bocs)
hát ez van, ma ez volt az esemény
mostan pedig alszom
pápá és köszi a tanácsokat