Na hali mizújs?
Jöttem.
Feszült voltam az elmúlt napokban, nem is bírtam figyelni, miket írtatok, bár belenéztem, de most hirtelen, nem tudok senkihez sem szólni érdemben.
Viszont tegnap megnyugodtam, mégsem kell mennem a héten műtétre. Be is voltam szarva.
Szóval lehet, hogy megúszom...de még nem biztos.
Lolika, tehetségkutató-mániás társam, szólítalak.
Hát-hát, furcsa volt na, hogy kiket ejtettek ki.
Viszont a Veca, Vastag maradt akik bejönnek...
A Tamás, hát teljesen rá vagyok most koncentrálva, úgy bírom a hangját és ezeket az édes-bús dalocskákat amiket énekel.
Lola!!!
Hahaha, hát én nem tudnám megmászni, mert ő mászna meg engem valószínűleg, elég magas lennék hozzá.
Viszont a ledöntés marad, plusz vízszintesen meg tudom mászni.
Mármint Martinról beszélek.
Na, mi meg megyünk lombikprogramra, és lehet, hogy mégsem kell majd a műtét ezért, de kiderül nemsoká.
Ez van. Így jártunk, csak így lehet. De most már bizakodunk, hogy ez sikerül...
És ha minden a terv szerint megy, akkor épp decemberben zajlana le, és ha sikerülne, na az jó karácsonyi ajándék lenne.
De nem megyek előre...
Én nem örülhetek előre, már megszoktam ezt.
Ha előre iszok, sosem lesz úgy...