Szeva Sereglet,
Usi, akkor is vagy olyan szép, mint a rajzon, meg titokzatos is, főleg a FB profilképeden
Az nagyon tetszik! Mint valami démon...
És visszatérve a lábfájásra, képzeljétek, csak tegnap múlt el! Hétfőn-kedden úgy mentem, mint valami 80-éves nénike, vonszoltam magam. Ma meg már szaladoztam
Trixx, majd ha lesz időd, akkor olvasd végig a cikket, megdöbbentő! "Nagy testvér mindent lát" effekt lép életbe, tiszta 1984... brrrrrrrrrrrrrrrr
Niki, nagyon tetszik a pozitív hozzáállásod a dolgokhoz! Ugyan úgy szurkolok majd, mint eddig is, és szívből remélem lesz Mode baby
akinek majd tovább adhatod a rajongásod és minden szereteted
Talán néha tényleg szenvedni kell valamiért, de szerintem ez azért van, hogy mikor elérjük a célt, akkor azt meg tudjuk becsülni. Persze ez csak egy személyes meglátás.
Fura egy hetem volt eddig. A Lacikával ma négyszemközt megtárgyaltam a dolgokat, mert hát az utóbbi 1-2 hétben már érezhető volt köztünk valamiféle vonzalom és ma, mikor elkísért a metróhoz tisztáztam vele pár dolgot, s most emészti. Furán bátor voltam, mert egyből rákérdeztem, hogy most ez csak testi vonzalom, amit érzek vagy szerelem is, mert hogy a fejébe nem látok bele. Ő meg jól meglepődött, de aztán válaszolt, hogy nem tudja még pontosan, de hogy egyelőre ő inkább csak vonzalmat érez, nagyon erőset, szerelmet azt nem, az nála mindig később jön. Aztán 5 percben elmondtam neki életem szerelméről azt, amit tudni kell, hogy megértse miért vagyok olyan, amilyen... sokkot kapott egy kicsit, mert tök csönd lett miután zanzásítva elmeséltem a történetet, meg ezt nagyon kevesen is tudják. Megköszönte, hogy őszinte voltam vele, és némiképp meg is értette miért vagyok ilyen "nehezen megközelíthető."