Idézet (FruMode @ 2009.12. 17. - 18:05:53)
Egyszer angolórán négy kockás képregényt kellett csinálnunk. Én azt csináltam, hogy DM koncert volt, az egyik rajongó bemehetett koncert után az öltözőbe beszélgetni a fiúkkal. Koncert után bementek, az öltözőben ott volt Dave, Martin és Andy. A csaj mikor meglátta Martint szóhoz sem jutott, azon töprengett mit is mondjon. Végül sok mindent nem beszéltek, a találka után a hölgyemény autogramot akart Martintól, de Martin azt válaszolta, hogy borzasztóan sajnálom, de fáradtak vagyunk, mennünk kell. A csajszi bedühödött és azt válaszolta Martinnak, hogy beképzelt vagy, csak egy autogramot akartam! Erre fogta a Martin gitárját, a földhöz vágta, ami atomjaira esett szét. Martin pedig egy megvető idióta szóval továbbállt.
Egyébként amikor először voltam angoltáborban, volt egy szlovák srác, Martinnak hívták. Szőke volt, kék szemű szóval álompasi kategória. Egy ideig leveleztünk, de sajna abbamaradt. Ennek jópár éve, sajna semmit se tudok a srácról, az sem, hogy él-e még.
Martin ilyet nem csinál, h. elküld vkit a p.be. Ő annál kedvesebb és barátságosabb. Velem is ezt tette, mikor a szólókoncertje után Londonba odaférközhettem hozzá. Ezért is imádom ennyire Martin-t.
Idézet (lolacska @ 2009.12. 17. - 18:21:24)
HHHHHHEEEEEEEJJJJJJJJJJJJJ!!!! miket gondoltok itt rólam, láányok, ejnye, na.
nem tér ki, örül, helyeshelyes! amíg el vagy foglalva azzal a vén kéjenc Alannel, mi Apáddal a karácsonyi bevásárlás alatt egy fehérneműbolt kínálatán feltüzesedeve a parkolóházban a kocsiban vagyunk elfoglalva. ja, nem a számlákat olvasgatjuk.
na ezen besírtok:
gyeerekek. olyan fáradt vagyok, már módosult a tudatállapotom. ma munka közben - pedig az nem valami szexi - olyan izgalomba jöttem a Sister of Nighot, hogy majdnem kiugrottam a székből. ehelyett csak vigyorogtam meg kuncogtam, mint akit csiklandoznak. ez mind a pulzusemelkedés, ami a várakozás - vágyakozás miatt van. aztán meg a mammutban voltam a kontaktlencsémért, és kifelé jövet olyan felssem volt, wow, azóta is kísért. beszippantott valami tudati feketelyuk, aztán wow, rápillantottam egy szép férficipőre, átfutott az agyamon, hogy Dave-nek jól állna, és hopp, hirtelen tök olyan volt, mintha ott lenne, és csak azért nem mennénk be megnézni a cipőt mert sietünk haza összebújni. vááá, azóta is a szemem dörgölöm hogy mivan? kellene aludnom, behaluzok ilyen hülyeségeket... de azért jó volt az az egy pillanat
Jantar, nem tudtam még belekezdeni a könyvbe, azt se tudom hol áll a fejem. majd otthon, nyugiban, holnap - holnapután felé megyek haza. két hét nyugszi, zene, éneklés, olvasás. majd akkor
Oke várom az észrevételeidet.