Ma nagyon bolond napom volt a munkahelyemen, mindenen csak nevetni tudtunk...nagyon negatívak voltunk a kolléganőmmel és semmihez sem volt kedvünk...
Az volt a "feladat", hogy díszítsük fel a műfenyőnket, és egyéb díszeket csináljunk az osztályra.
(Hogy minek azt nem tudom, én utálom ezt. Egyrészt borzasztó kellékek vannak hozzá, másrészt aki karira bennmarad beteg, hát az marhára nem a díszeket fogja nézegetni, örül neki, ha fel tud kelni. Meg amúgy is, nincs ehhez affinitásom, otthon oké az más, de itt ki nem szarja le...)
Aztán elkészült a "gyönyörű" fa, tele csicsával, össze nem illő színek, stb. Elég szegényes is volt, mert még dísz sincs hozzá, de mindegy, mi minden kelléket rádobáltunk.
Na, jöttek az égők.
Hát azt marhára nem találtuk. Egy kétajtós szekrényben volt, ami zárva! Egyiket sikerült kinyitni megtaláltuk a két kulcsot egymáson. De az üres volt.
A másikat nem sikerült, bele sem ment rendesen a zárba, azt hittük beletörött.
Na jó, riasztottuk a műszakot, azonnal feszítsék fel, vagy bármi, mert fontos. Persze azért nem mondtuk, hogy égőkről van szó, itt nyilván azt hiszik, gyógyszer kell.
Na megjöttek, megcsinálták amit kértünk, erre jött a főnöknő, hogy nála van a kulcs, miért nem szóltunk?! Na, majdnem megfulladtam a röhögéstől és épp egy kórteremben voltam, még a betegek is röhögtek rajtam, hogyan nevettem.
...folyt. köv.