Sziasztok! Mielőtt kifakadnék, gyorsan reagálok a hsz-ekre.
Macsus: kemények lehettetek a halloweenes cuccokban. Filterben is volt egy csaj nagy tollas meg fátylas boszikalapban. Jól nézett ki.
Angie: sok sikert az új munkahelyen!!! remélem minden okés lesz!
És akkor a kifakadás:
Nos, tegnap sajnos rá kellett jönnöm, hogy az emberek szemetek és kihasználják a másikat, csak hogy utána ott hagyják a szarban. És ezt azoktól az emberektől kapod, akikben megbízol. Ez duplán tud fájni, mintha egy vadidegen csinálná veled.
A sztori: tegnap ugye utaztam Szegedre. Beérek a nyugatiba, lakótársam Krisztián már vár egyik barátnőjével és félrehív, hogy beszéljünk, erre a képembe vágja, hogy ő már nem jön le Szegedre, kezembe nyomja a novemberi lakbért, közli, hogy nov. 17-én jön le hogy kiköltözzön és kihasználva sokkos állapotomat azt mondja, hogy bocs, de most sietnünk kell, mert a barátnőjének randija lesz valakivel és el fognak késni. És ott hagy a nyugati közepén!!! Időm se volt felocsúdni. Kb. 5 percen keresztül próbáltam nem elbőgni magam az emberek előtt. Aztán felhívtam a srácot, hogy ezt azért még beszéljük meg, erre mondja, hogy de hát erről már beszéltünk. Mondom, ez nem mentség, ez nekem így marha kevés információ, csak legyek túl az első sokkon és még megbeszéljük ezt az egészet.
Csak hogy tudjátok, nem így volt megbeszélve. Először arról volt szó, hogy ezt az évet még befejezi lent Szegeden, aztán egy hónapja kb. kijelentette, hogy nem biztos benne, hogy ezt a félévet egyáltalán befejezi lenn. Aztán ezt átbeszéltük - már itt kiakadtam - és megegyeztünk, hogy ezt a félévet még befejezi, mert januárban derül ki legkésőbb, hogy én egyáltalán lenn tudok-e maradni Szegeden, és akkor addig felesleges új lakótársat keresnem. Aztán jött az őszi szünet ugye múlt héten, amitől belül már féltem, mert a srác anyja már kérdezte szünet előtt, hogy minek megy vissza Krisz szünet után egyáltalán, ha már nem akar lejönni az egyetemre. Akkor még azt mondta, hogy miattam, mert nem akar szarban hagyni. Erre tegnap meg ez történt. Hát akkor mégiscsak úgy döntött, hogy szarban hagy. Szép kis barát, mondhatom. Most este felhívom, hogy ezt mégis hogy képzelte. Okés, azt megértem, hogy nem akar lenn lenni, nem tetszik neki az egyetem, feladta az álmait, hogy lejöjjön meg minden, de ennek nem ez a módja. Nem igaz, hogy legalább felhívni nem tudott, hogy megbeszéljük!!! Csak simán kész tények elé lettem állítva és oldjam meg a problémáimat. Hát köszönöm szépen! Miután beszélek vele és párszor seggberúgom telefonon keresztül, hívhatom fel a főbérlőt (MEGINT ÉN fogom közölni vele, hogy sorry, ez a lakótársam is elhúzott!!) és meg kell győznöm, hogy a decemberi albérleti díjat ne kelljen már fullba nekem fizetni, mert az rohadt sok! Az esély arra, hogy évközben találjak lakótársat meg a nulla szintjén mozog!
A pofám leszakad, komolyan mondom, hogy milyen emberek vannak! Mindig, de mindig a kényelmesebb utat választják, és nem képesek kicsit tűrni. Basszus, tegnap óta hitetlenkedve rázom a fejem, ráadásul ennek örömére baromi hülyeségeket is álmodtam, szóval elég gáz!
Ráadásul tegnap vmi gázolás volt Monor környékén, álltunk is vagy fél órát, aztán meg még kétszer megállt az a rohadt vonat és lépésben értünk be Szeged határától az állomásra. Cirka 1 óra késéssel, de legalább közben beszéltem telefonon Mátéval, egyik jó barátommal, aki mondta, hogy bevár az állomáson és elmegyünk inni egy sört valahova, hogy kibeszéljük a dolgot. Szóval az jó volt, kicsit helyrerakott, de még mindig ki vagyok akadva, mint ahogy Ani barátnőm is, aki révén megismertem Krisztiánt. Ő is le volt döbbenve, hogy hogyan csinálhatott ilyen húzást a srác. Szóval most fortyogok és rendesen ki vagyok akadva. Kicsit segített, hogy kitakarítottam az egész albérletet, de az is biztos, hogy ma nem megyek be egy órámra se ezek után. Próbálom feldolgozni a történteket.